Hol van Jézus?

Azt figyeltem meg az elmúlt évben a saját hitemet és a környezetemben élő keresztyének hitét vizsgálva, hogy alapjába véve kétféle hívő van, illetve kétféleképpen állhatunk hozzá Jézushoz keresztyénként.

Mindez az egyéni istenképhez vezethető vissza, hogy milyennek látjuk Istent. Illetve a teremtéstörténethez: milyen Isten teremt? Milyen világot? Milyen céllal teremt embert? Hogy lép be a bűn? Mi ennek a következménye?

A mondanivalómat talán legjobban Mária és Márta története szemlélteti. Lk. 10:38-42:

38 Útközben Jézus egy faluba érkezett, ahol egy Márta nevű asszony látta vendégül. 39 Mártának volt egy testvére — Mária —, aki leült az Úr lábához, és úgy hallgatta a szavait. 40 Mártát eközben a sok munka teljesen lefoglalta. Odament Jézushoz, és ezt mondta: „Uram, nem törődsz vele, hogy a testvérem

magamra hagyott a munkában? Szólj neki, hogy segítsen nekem!”

41 De az Úr így felelt: „Márta, Márta! Túl sokat vállalsz magadra, és sokat aggodalmaskodsz! 42 Pedig csak kevés dolog van, amely igazán fontos, sőt valójában csak egyetlen egy. Mária jól választott! Ezt soha el nem vehetik tőle.”

Szerintem sokat ront a helyzeten a szimbólum, ahogy Jézust behívjuk a szívünkbe megtéréskor. Én, az ember, a teremtmény, behívom Istent a szívembe. Aztán élem tovább az életem. Házasodok, dolgozok, gyereket nevelek, etc. Mindehhez van egy jó segítségem: Jézus. Kérem az ő áldását mindehhez és így örülünk egymásnak. 

Aztán jön a fursztráció:

- betegség

- kudarc a munkában és kapcsolatokban

- kisebb-nagyobb kellemetlenségek

- maga az élet. 

Fursztráció akár a szolgálatban is. Márta ott volt közvetlenül Jézus mellett. Mégis, a saját kis projektjével volt elfoglalva. Abban a tévhitben élt, hogy itt teljesíteni kell, Jézusnak meg az a dolga, hogy őt megáldja. 

Mária választotta a jó részt. Megpihent Jézus lábainál és elcsendesedett a tanításában. 

Mikor megtérünk nem Jézust hívjuk be a szívünkbe, hanem mi pici, apró kis törékeny és gyarló emberekként csatlakozunk Isten hatalmas tervéhez az Ő kegyelméből. 

Hol van Jézus az életedben? 

Éled a mindennapjaid és várod, hogy Isten áldja meg, mert ez a dolga? Ne csodálkozz, ha eleged lesz az egészből és elkezdessz mindenkit vádolni magad körül, ahogy Márta tette.

Vagy tisztában vagy azzal, hogy hatalmas kiváltság Isten elhívottjaként őt szolgálni. Mindenen, ami az életedben zajlik, az Ő neve van, ez az Ő projektje. 

Egyfelől ez megalázó is: mi szolgák vagyunk. Másrészről pedig felszabadít: ez nem a mi projektünk, hanem Istené! Ő jobban tudja! És annak ellenére, hogy hagyhatott volna a bűnben, a bűnt szolgálni, kiemelt és gyermekévé tett.