2015. február 4., szerda

Szégyenalapú társadalmunkról

Ez. Így. Van.

Mik a következményei ennek a kapcsolatainkra nézve? Hogyan tudnánk levetkőzni fokozatosan a szégyenérzetet és a megszégyeníteni vágyást? Hogyan tudunk felszabadultan élni, adni, kapni, örvendezve létezni?

Mi, magyarok megtanultuk szégyellni magunkat - szögezte le Hamar Dávid. „Sokunkban szégyenérzet támad, ha az ellenőr felszáll a villamosra; feszengünk a hivatalokban vagy ha valamilyen szolgáltatást veszünk igénybe; a boltban százszor meggondoljuk, van-e nálunk pénztárca; az orvosnál ugyanaz a kommunikáció egyszer beválik, máskor nem; és ha valaki lehagy a kocsival, megalázva érezzük magunkat."
Ismerős mondatok
Mindennek az az oka, hogy a magyar társadalom berendezkedése szégyenalapú - magyarázta az előadó. „Nem hiszem el! Szégyelld magad! Ki hallott már ilyet? Egy normális városban nem így mennek a dolgok. Ismerős mondatok? Még ennyit sem tudsz megtenni? De mennyit? Nincs objektív mérőszám, mert a szégyenalapú társadalomban nincs sztenderd, csak rögtönítélő bíróságok vannak."

Teljes cikk:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.