Úgy vettem észre, hogy van egy generációs különbség köztem és a nálam pár évvel korábban születettek között a tekintetben, ahogyan a szüleinkre tekintünk. Kb. 1980 körül lehet a váltás.
Kortársaimmal már sokkal kritikusabbak vagyunk a szüleinkkel szemben. Pár évvel idősebb ismerőseim pedig semmilyen összeköttetést nem találnak és nem is keresnek! jelenlegi problémáik és gyerekkoruk között.
Hogy állsz a szülőktől való anyagi, lelki és érzelmi függtlenedéssel?
(Önálló háztartás, önálló hit, önálló vélemény?)
Ez érdekes szerintem. Mi állandóan vizsgáljuk a gyerekkorunkat és az akkori hatásokat személyiségünkre. Hannának ugye a szakmája is segít ebben, de mindkettőnk magunk és egyámás szüleinek a gyereknevelési módszereit, annak előnyeit és hátrányait jól ismerjük, hiszen gyakran beszédtéma.
A nálunk idősebbek ezt sokszor lenézik és hárításként tekintenek rá. Mintha elvágnák
az összeköttetést a jelen problémák és a múltban, az oly fontos gyerekkor fogékony korszakában megélt megtapasztalások között.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak mostanában bennünk és a következőkre jutottunk.
1. Nagyon fontos, hogy központi szerepet kapjon a Bibliában több ízben hangsúlyozott tisztelet a szüleink felé. Ez nem azt jelenti, hogy mindenben igazuk volt/van/lesz, hanem azt, hogy minden megszólalásunk, véleménynyilvánításunk velük kapcsolatban és feléjük nézve tisztelettel kell, hogy történjen.
2. A gyerekkorunkkal és szüleink nevelési módszereivel objektív módon szembenézni és átértékelni azt rendkívül fontos! Nem csak egyszer, hanem folyamatosan! Nem szabad mindent a szüleinkre és rossz gyerekkorunkra kenni, de meg kell találni az összeköttetéseket az esetleges hibáink és jellembeli nehézségeink és a fogékony korszakunkban megtapasztalhatott negatív modellek között. Ez segíthet a jelen problémáinak is a kezelésében.
3. Informálódjunk és növekedjünk ilyen téren abban, hogy melyik korszakunkra milyen hatással lehettek szüleink. Szakmailag érdemes tisztában lenni, hogy milyen egy egészséges apakép, anyakép, melyik korszakban milyen viselkedési, nevelési formák, eszközök milyen hosszútávú problémákhoz vezetnek.
Másrészről pedig legyünk tisztában a saját történetünkkel! Készítsünk családfát és meséltessük szüleinket, nagyszüleinket, hogy minél több mindent megtudjunk hátterünkről. És próbáljuk minél inkább objektíven szemlélni ezt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.