Anti-randi keresztyénség

Köszönjük Anettnek ismét a beküldött cikket, remek összefoglalása az amerikai helyzetnek, mely azért hazánkban is érezhető.

Eredeti cikk: "Why don't the guys in my chuch ask women on dates?"

Hol vannak a bátor férfiak? Nem akarok szónoki magaslatokat megjárni, és erősen hiszem, hogy a nők is lehetnek éppen olyan bátrak, de azt vettem észre, hogy sok keresztyén férfi nem mer átlépni a barátság küszöbén. Ezért fordulhat elő, hogy olyan sok hívő nő nem hívővel megy el randevúra, mert a keresztyén pasik ritkán képesek lazán hozzáállni a témához és esélyt adni egy randinak. Neked mi a véleményed erről?

Köszönöm válaszod!

Erika

Drága Erika!

Bummmmmm! Erika bölcsességéről árulkodik, ahogyan kezdő kérdésével máris kiütött! Második mondatában a társadalmi normák felé hunyorít, a harmadikban maró hatású összegzését olvashatjuk. Nagyon jó, nagyszerű kérdés!

Bármennyire is jól tetted fel a kérdést, a válasz nem neked szól, hanem a pasinak. Azt hiszem, te magad úgyis tudod azt, igaz? Biztos vagyok ebben, hiszen utalsz rá, amikor azt írod: „keresztény pasik ritkán képesek lazán hozzáállni a témához és esélyt adni egy randinak”. Ez azonban egy sokkal nagyobb problémának a tünete - egy olyan problémának, amelyet az nem fog segíteni, sajnos, ha én azt egy hölggyel beszélem meg.

Éppen ezért most el is köszönök tőled, és inkább azokhoz szólok, akik tudnak valamit tenni az ügy érdekében.

Barátod:

Ede

Drága minden „jószívű- jószándékú- egy kicsit csendes, de nem a haverok között- csoportban kényelmesen lévő, de párban nem- egyedülálló és titokban randevúzásról (és házasságról és gyerekekről) álmodozó- kedves- támasz nélküli- azt gondoltad, hogy mostanra már kapcsolatban leszel, de mi a frász folyik itt- búcsút mondtam a randevúzásnak, de elfeledkeztem a teremtésről és Isten tervezete kapcsolatokról- csodálatos- jó” férfiak!

Az igazság az, hogy olyanok vagyunk, hogy ha nem figyelünk, automatikusan képmutató üzemmódba váltunk, mintha ez lenne az alapbeállításunk. És ez történt a keresztyén randevúzással is.

Van egy megoldandó feladatunk! A feladvány neve: Erika!

Ez az édes Erika ott ül melletted a gyülekezetben. Lenyűgöző, bölcs, jól érthető és határozott. És ezt tudod is róla, hiszen észreveszel minden lenyűgöző, bölcs, stb. ….nőt a környezetedben. Ők persze azt hiszik, hogy nem figyeltünk fel rájuk, de mi jobban tudjuk az igazságot, nemde?

Abban a pillanatban észrevetted, amikor megkezdte a gyakornokságot a munkahelyeden. Hiszen, egyszerűen olyan csodálatos, jó vele beszélgetni, vonzó, igazi felségnek való, utódtermő, és kifejezetten ő az, akit Isten azért küldött neked odafentől, hogy legbensőbb vágyaidnak megfeleljen és….

STOP! Állj meg! Joshua Harris szerelmére, kérlek, most hagyd abba!

Nagyon komoly témával kell, hogy foglalkozzunk! Nevezetesen azzal, hogy nagyon jó emberek homokba dugják a fejüket, mert bátortalanok és bár a szívük vágyik rá, nem mernek kapcsolatot kezdeményezni. De miért van ez?!

Most egy újabb keresztyén szubkultúrabeli problémához jutottunk. Ami, valamikor az átalakuláson keresztülmenő és furán öltözött ’80-as és ’90-es évek táján járt keresztül-kasul keresztyén könyvesboltokban (nyugodjanak békében), szószékeken, ifjúsági csoportokban és mindenütt. Ez egy olyan tanítás volt, ami azt mondta, hogy a laza, barátkozós randevúzás nem jó dolog. A férfiaknak vigyázniuk kell, nehogy megbántsák a nők szívét és minden romantikus kapcsolatnak úgy illik elkezdődnie, hogy az már a házasságot előrevetítse. Máskülönben, a két fél csak kihasználja egymást.

Jóllehet, amíg ezek a hozzáállásbeli alapvetések bölcsesség morzsákat tartalmaznak, kellőképpen ki is lettek csavarva, mint annyi más jó ötlet korábban (pl. a hetedik nap megtartása). Az igazság az, hogy olyanok vagyunk, hogy ha nem figyelünk, automatikusan képmutató üzemmódba váltunk, mintha ez lenne az alapbeállításunk. És ez történt a keresztyén randevúzással is. Vegyük sorra ezt a három tanítást!

1.,

tanítás: Barátkozós randevúzás nem jó dolog.

valóság: Barátkozós randevúzás, azért hogy megismerj valakit, jó dolog. Sőt, szükséges is, ha úgy döntesz valamikor, tudod, hogy……..  leválsz anyukádról.

A félelem ezzel kapcsolatban abból táplálkozik, hogy a barátkozós randevúzás barátkozós szexet, barátkozós mély intimitást vagy barátkozós szerelmet jelent, amelyek egyébként természetüknél fogva, egyáltalán nem a barátkozás kategóriájába tartoznak.

De ha azt feltételezzük, hogy egy jófej férfi és egy jófej nő megérti ezeket a határokat, akkor miért ne lenne egészséges, jó és minden különösebb indok nélkül helyénvaló az, hogy együtt kávézzanak és közben többet megtudjanak egymásról?

2.,

tanítás:A nők szívét védeni kell.

valóság: A nők képesek megvédeni a szívüket, meghozni saját döntéseiket és elszenvedni az érzelmi közelség völgy- és hegymeneteit is, éppen úgy, mint bárki más. (hacsak nem sokkal inkább, mint a „bárki más”…). Az igazság az, hogy a szívek őrizője Isten. Ez az Ő feladata. A te feladatod az, hogy tiszteld Istent, légy tiszteletadó a nővel szemben és legyél brutálisan őszinte magaddal is, amikor az érzéseid felé barátiak, és akkor is, ha nem.

És legyünk teljesen őszinték, az indok, hogy „óvjuk a szívét” azért lett bevezetve, mert egy jobban hangzó formáját kerestük a hazugságnak.

Mi lenne, ha megválnánk ettől a klisétől és egy új üzenetet kezdenénk magunkévá tenni? Pl.: Annak érdekében, hogy érzelmi és fizikai intimitásod betöltessen, keresd Istent és hagyd abba a nőknek szóló hazudozást. Megfogó, nem?

3.,

tanítás: A romantikus kapcsolatoknak házasság felé kell haladniuk.

valóság: Az rendben van, hogy egy távolabbi cél lebegjen a szemed előtt, pl. a jövőben talán összeházasodtok. Ez jó. Szándékosan mondtam úgy, hogy „összeházasodtok”, és nem úgy, hogy „összeházasodtok vele”, aki ott ül most veled szemben. Tudom azt, hogy dönthetsz úgy, hogy még lesétálsz erről az útról, ami azt jelenti, hogy valószínűleg jó helyről indulsz ahhoz, hogy lazán/ barátkozva, őszintén és tiszteletadóan randizz.

Az igazság az, hogy a szívek őrizője Isten. Ez az Ő feladata. A te feladatod az, hogy tiszteld Istent, légy tiszteletadó a nővel szemben és legyél brutálisan őszinte magaddal is, amikor az érzéseid felé barátiak, és akkor is, ha nem.

De most komolyan! Egy újoncnak, annak a terhe, amit egy barátkozós kávézni hívás jelenthet, ha a házasságot kell látnia a csésze alján, az óriási. Nem beszélve arról, hogy NEM IS TUDSZ SEMMIT A MÁSIKRÓL (bocsánat, felhúztam magam és most kiabálok…), ami pedig két dologhoz vezet:

1, Megbénítja az egészséges és természetes „megismerni valakit” szakaszt és

2, Az elköteleződés olyan mértékét kényszeríti ki, ami hónapokkal vagy évekkel később jelenik meg természetszerűen. Olyan, mintha a szekeret a lovak elé kötnénk….

Uraim, végezetül, íme, amit szeretnék tőletek: Kérem, szépen kérem,nagyon szépen kérem, hogy nézzetek magatokba, és vizsgáljátok meg, hogy ezen tanítások közül melyik épült belétek sejtszinten?

És ha már ott vannak, tartsátok meg az igazság részét, és hagyjátok figyelmen kívül azokat az erejüktől megfosztott randevúzási tanácsokat, amelyeket néhány tíz éve eltorzítottak.

Fiúk, a nyomás terhe megszűnt!!!

A nők, de legalábbis Erika, nem úgy tűnik, hogy arra várna, hogy tökéletesek legyetek vagy férjbeli szerepetek teljes tudatában éljetek már most. Pusztán annyit szeretnének, hogy jelen legyetek és majdhogynem bátran viselkedjetek. Talán a nőknek kellene randira hívniuk a férfiakat?! Lehetséges, hogy egy mentor-/ apa nélküli generációhoz tartozunk, amelyik nem tudja felemelni a fejét, mivel nem tanulta meg helyesen kezelni a kudarcait? Talán,- valószínűleg.

De az egy másik téma lesz, egy másik napon megfejtendő. A mai téma drága Erikánkról szól, és az Erikákról, akik ott ülnek melletted. Ők ebben a másodpercben éppen nem a férjüket várják, és tutira nem egy megmentőre van szükségük, ők egy kedves beszélgetésre, egy tiszteletteljes kapcsolattartásra és egy csinos csészés-erkölcsileg tiszta-derűs kávézásra vágynak.

Tegyél egy lépést! Csak egyet. Biztos vagyok benne, hogy Erika és a többiek is haladnak majd veled, amikor elkezded.

Te már felnőttél!

Ede barátod